A tengervíz sótalanító berendezései a vízellátás legközvetlenebb forrásai. Például a Közel-Kelet városai, szigeti üdülőhelyek és a szárazföldtől távoli települések gyakran tengervíz-sótalanító rendszereket használnak elsődleges vagy kiegészítő vízforrásként a napi vízhasználat és az alapvető közszolgáltatások stabilitásának biztosítása érdekében.
Az ipari vízágazatban a tengervíz-sótalanító berendezéseket széles körben használják olyan iparágakban, mint az energiaipar, a petrolkémia, az acél és az elektronikai gyártás. Ezek az iparágak jellemzően magas vízminőségi követelményekkel és nagy vízfogyasztással rendelkeznek, a tengerparti helyek pedig közvetlenül hasznosíthatják a sótalanított tengervizet technológiai vízként vagy kazán tápvízként, ezáltal csökkentve a szárazföldi édesvízkészletektől való függőséget.
A tengervíz-sótalanító berendezések döntő szerepet játszanak a szükségvízellátásban és speciális forgatókönyvekben is. Például a zárt vagy távoli környezetek, például a tengeri platformok, az óceánjáró{1}}hajók és a katonai bázisok stabil és megbízható édesvíz-ellátó rendszereket igényelnek. Továbbá a mobil vagy konténeres tengervíz-sótalanító berendezések ideiglenes vízellátási megoldásként is szolgálhatnak természeti katasztrófák vagy aszályok idején.
Ami a városfejlesztést és az ökológiai tervezést illeti, néhány tengerparti város stratégiai vízforrás-kiegészítőként kezdi használni a tengervíz sótalanítását, hogy javítsa az általános vízellátás biztonságát és csökkentse az egyetlen vízforrástól való függőséget. A technológiai fejlődésnek és a csökkentett energiafogyasztásnak köszönhetően a tengervíz-sótalanító berendezések alkalmazása fokozatosan „kiegészítő vízforrásból” „fontos alapvető vízforrássá” válik.