A biológiai kezelési folyamatokhoz stabil mikrobiális környezet szükséges a reakciórendszerben. Ez általában szükségessé teszi a magas iszapkoncentráció (MLSS) és a megfelelő iszapvisszatartási idő (SRT) fenntartását a szerves anyag és az ammónia-nitrogén megfelelő lebontásának biztosítása érdekében. Ezzel egyidejűleg a befolyás minőségének a lehető legkiegyensúlyozottabbnak kell lennie, hogy elkerüljük a túlzott sokkterhelést, amely negatívan befolyásolhatja a mikrobiális aktivitást és a kezelés általános hatékonyságát.
A membránműködési folyamatok szigorú szabályozást igényelnek a transzmembrán nyomáskülönbség (TMP) és a membránfluxus tekintetében. A működés során általában állandó fluxus vagy állandó nyomású működést alkalmaznak, a TMP-változások valós idejű -figyelésével a membrán elszennyeződésének felmérésére. Ha a nyomás növekszik vagy a fluxus csökken, időben visszaöblítésre vagy vegyszeres tisztításra van szükség a membrán teljesítményének helyreállítása és a visszafordíthatatlan szennyeződés elkerülése érdekében.
A membrán elszennyeződésének szabályozása speciális követelményeket támaszt a levegőztetés és a hidraulikus feltételek tekintetében. A levegőztető rendszernek folyamatosan elegendő nyíróerőt kell biztosítania ahhoz, hogy csökkentse az iszap lerakódását a membrán felületén; egyidejűleg a hidraulikus retenciós időt (HRT) és a visszatérési arányt megfelelően szabályozni kell az iszap túlzott felhalmozódásának vagy a rendszerterhelés kiegyensúlyozatlanságának elkerülése érdekében. Összességében a Membrane bioreaktor folyamatkövetelményei a kiegyensúlyozott rendszerműködést és a kifinomult vezérlést helyezik előtérbe, amelyek kulcsfontosságúak a stabil kibocsátás és a hosszú távú{2}}működés eléréséhez.