A vízkezelő berendezések alapvető jellemzői elsősorban a kezelési módszerek sokféleségében, a rendszerintegrációban, a folyamatos működésben és a vízminőségi követelményekhez való széleskörű alkalmazkodóképességben mutatkoznak meg.
A modern vízkezelő berendezések jellemzően nem egy{0}}funkciós eszköz, hanem több kezelőegység kombinációja, például az előkezelés, a magkezelés és az utókezelés{1}}kombinációja. Például a fordított ozmózist vagy membrános bioreaktort alkalmazó rendszerek gyakran több-lépcsős koordinációt igényelnek, beleértve az elülső-szűrést és a hátsó-fertőtlenítést a stabil elfolyóvíz biztosítása érdekében.
A legtöbb vízkezelő berendezés PLC vezérlőrendszert használ a szivattyú indítási-indítása és leállítása, a nyomásszabályozás, a visszamosás és a vegyszeradagolási folyamatok automatizálására, ezáltal csökkentve a kézi beavatkozást. Ezzel egyidejűleg a berendezéseket általában folyamatos üzemre tervezik, hogy kielégítsék az ipari vagy kommunális vízellátás zavartalan ellátását.
A vízkezelő berendezésnek meg kell birkóznia a különböző vízminőségi változásokkal, például a zavarosság, a sótartalom vagy a szervesanyag-koncentráció ingadozásával. Ezért a rendszer jellemzően bizonyos puffer- és szabályozási kapacitással rendelkezik, amely többlépcsős kezelés vagy folyamatredundancia révén biztosítja a szennyvíz stabilitását. Például az MBR-rendszerek magas iszapkoncentráció mellett is stabil kezelési eredményeket tudnak fenntartani.
A vízkezelő berendezések jellemzően rendszeres karbantartást igényelnek, például membrántisztítást, szűrőközeg cserét vagy az adagolórendszer kalibrálását. Működés közben is energiát fogyaszt, különösen a membránrendszerek és a túlnyomásos folyamatok, amelyek magas követelményeket támasztanak a szivattyúzás és a nyomásszabályozás terén. Ezért a tervezési szakaszban gyakran egyensúlyt kell találni a kezelés hatékonysága és az üzemeltetési költségek között.