Szerkezetileg az MBR membrán tömítési teljesítménye elsősorban a membránszál kapszulázásának végétől, a membránház csatlakozásától és a permeátum csővezeték interfészétől függ. A közönséges üreges szálas membránok epoxigyantát vagy edénykeveréket használnak a membránszálak rögzítésére a gyűjtőcsőben, biztosítva, hogy a nyers víz ne kerülje meg a szűrőmembránt, és ne kerüljön közvetlenül a permeátum végébe. A rossz tömítés "rövid-áramlás" jelenséghez vezethet, ami lehetővé teszi a szűretlen szennyvíz bejutását a szennyvízrendszerbe, ami közvetlenül befolyásolja a szennyvíz minőségét.
A tömítési teljesítmény szorosan összefügg a rendszer negatív nyomású szívókörülményeivel is. A membrános bioreaktorok jellemzően enyhe negatív nyomás alatt működnek. Ha a tömítőszerkezet instabil, könnyen bejuthat a levegő, vagy helyi szivárgások léphetnek fel, ami megzavarja a nyomáseloszlást a membrán felületén, és csökkenti a fluxust vagy megnövekszik a membrán elszennyeződését. Ezért a jó tömítési teljesítmény alapvető fontosságú a stabil transzmembrán nyomáskülönbség (TMP) fenntartásához.
A tömítési teljesítmény a hosszú távú{0}}tartósságban is megmutatkozik, beleértve az öregedésnek, a kémiai korróziónak és a hőmérséklet-változásoknak való ellenállást. Hosszabb ideig tartó működés során a tömítőanyag megkeményedhet vagy mikrorepedések keletkezhetnek, ezért rendszeres ellenőrzést és karbantartást igényel a megbízhatóság biztosítása érdekében. Összességében az MBR membránok tömítési teljesítménye közvetlenül összefügg a rendszer szennyvízének biztonságával és működésének stabilitásával, és ez az egyik fontos mutató a membránmodulok minőségének értékeléséhez.