A vízkezelő berendezések fő része általában rozsdamentes acélból, korrózióálló-szénacélból vagy műszaki műanyagokból készül. A tartályokat, csöveket és tartószerkezeteket olyan eljárásokkal állítják elő, mint a vágás, hegesztés és lemezhengerlés. A folyamat során a hegesztés minősége és a korróziógátló kezelések (például homokfúvás, pácolás, passziválás vagy epoxi bevonat) közvetlenül befolyásolják a berendezés nyomásállóságát és élettartamát.
Az alapelemek gyártási és összeszerelési szakasza több lépésből áll. Például a membránrendszereknél a membránmodul tokozása és tesztelése szükséges; fordított ozmózisos rendszerekben össze kell szerelni a membránházat, a nyomástartó edényt és a nagynyomású{1}}szivattyút; a vegyszeradagoló rendszerekben pedig az adagolószivattyú és a csővezetékek pontos összeszerelést igényelnek. Ez a szakasz a tömítést, a pontos illeszkedést és az anyagkompatibilitást hangsúlyozza.
A rendszerintegráció és az elektromos vezérlés telepítési szakasza magában foglalja a szivattyúk, szelepek, érzékelők és a PLC vezérlőrendszer csatlakoztatását az egységes vízáramkörök, elektromos áramkörök és vezérlési logika elérése érdekében. Ebben a szakaszban olyan automatizálási programok kifejlesztésére van szükség, amelyek lehetővé teszik az automatikus működést, a riasztásvédelmet és az adatfelügyeleti funkciókat.
A gyár elhagyása előtt vagy a helyszíni beszerelés után -víznyomás-tesztelés, áramlási sebesség ellenőrzése, fluxusvizsgálat és stabil működés ellenőrzése szükséges annak biztosítása érdekében, hogy a berendezés megfeleljen a tervezett kezelési kapacitásának és a szennyvíz-szabványoknak. Az olyan rendszerek esetében, mint a membrán bioreaktor, biokémiai indítási-és membránfluxus-stabilitási tesztekre is szükség van a hosszú távú-működési megbízhatóság biztosítása érdekében.